Beszédek tartása előtt az egyének gyakran keresnek inspirációt híres szónoki beszédekből, tréningekből vagy akár az interneten fellelhető tanácsokból.
Tudnod kell, hogy nem minden tanács ér aranyat, és nem minden jól bevált klisé segít abban, hogy beszéded valóban sikeres legyen. Sőt, egyes klisék kifejezetten ronthatnak a helyzeten, mivel sokszor túlzottan általánosak vagy már annyira elcsépeltek, hogy a hallgatóság számára unalmassá válnak.
Ebben a cikkben öt olyan klisét veszünk górcső alá, amelyekről sokan azt hiszik, hogy sikerhez vezetnek, de valójában inkább csak ártanak a beszéd minőségének.
1. „Kezdj egy viccel!”
Számtalan helyen olvashatjuk és hallhatjuk, hogy egy jó viccel indítani a beszédet remek módja annak, hogy megnyerjük a közönség figyelmét és jó hangulatot teremtsünk.
Bár egy jól elhelyezett humoros megjegyzés valóban segíthet, egy erőltetett, nem odaillő vagy rosszul időzített vicc könnyen visszaüthet.
Ha a hallgatóság nem érti a viccet, nem találja humorosnak, vagy esetleg sértőnek érzi, az azonnal romba döntheti a beszéd elején kialakított hangulatot és bizalmat.
A humor alkalmazása nagyfokú érzékenységet és helyzetfelismerést igényel, így ha nem vagyunk biztosak benne, hogy sikerrel járunk, érdemesebb elkerülni.
2. „Mondj el egy személyes történetet!”
A személyes történetek valóban képesek érzelmileg megragadni a hallgatóságot, de csak akkor, ha relevánsak és megfelelően illeszkednek a beszéd témájához. Egy olyan történet, ami túl hosszú, unalmas vagy nem kapcsolódik közvetlenül a mondanivalóhoz, inkább elvonja a figyelmet és időpocsékolásnak tűnhet a hallgatóság számára.
Fontos, hogy a történet ne csak a beszélő személyes élményeit tárja fel, hanem szoros kapcsolatban álljon a mondanivalóval és világos üzenetet közvetítsen a hallgatóság számára.
3. „Használj idézeteket híres emberektől!”
Idézetekkel valóban hatásossá tehetjük a beszédünket, de ebből túl sok használata azt a benyomást keltheti, hogy a beszélő saját gondolatok helyett mások bölcsességeire támaszkodik.
Ez különösen akkor problematikus, ha az idézetek nem szervesen illeszkednek a beszédek struktúrájába, vagy ha a hallgatóság már sokszor hallotta ugyanazokat.
Az idézeteknek erősíteniük kell a mondanivalót, nem pedig helyettesíteniük azt.
Egy-két jól megválasztott, releváns idézet sokkal hatásosabb, mint az idézetekkel teletűzdelt beszédek.
4. „Használj erős gesztusokat és testbeszédet!”
A gesztusok és a testbeszéd fontos elemei a hatásos előadásnak, azonban a túlzott vagy nem megfelelően alkalmazott gesztusok zavaróak és mesterkéltnek tűnhetnek.
A túlzottan dramatikus mozdulatok, állandó kézmozdulatok vagy erőltetett testtartások inkább elvonják a figyelmet a mondanivalóról, és a hallgatóság számára kellemetlenné tehetik a beszéd élményét.
Fontos, hogy a testbeszéd természetes legyen és harmonizáljon a mondanivalóval, kiegészítve, nem pedig elnyomva azt.
5. „Zárd le a beszédet egy erős felhívással!”
Egy erős zárás valóban emlékezetessé teheti a beszédek végét, de ha ez a felhívás nem illeszkedik szervesen a beszédek tartalmához, vagy túlzottan általános és klisészerű, az inkább üres frázisnak tűnhet.
A hallgatóság számára az ilyen felhívások gyakran hiteltelennek és manipulálónak hatnak. Fontos, hogy a beszéd lezárása lényeges részét képezze a mondanivalónak, és valódi, őszinte motivációval ruházza fel a hallgatóságot.
Az, hogy milyen hatással van a beszédünk a hallgatóságra, nagyban múlik azon, hogy mennyire vagyunk képesek elkerülni a közhelyes, elcsépelt fordulatokat és kliséket.
A sikeres beszéd kulcsa a hitelesség, a relevancia és a megfelelő kommunikációs eszközök használata. A fent említett öt klisé elkerülése segíthet abban, hogy beszéded valóban hatásos és emlékezetes legyen, elérve ezzel a kívánt hatást és maradandó benyomást keltve a hallgatóságban.
Ne feledd, hogy a beszéd lényege nem a klisék ismételgetése, hanem az egyedi, őszinte és jól átgondolt mondanivaló közvetítése.
